Szinte minden háztartásban megtalálható és számos felhasználási területe létezik. Alap kelléke az iskolás korszaknak, viszont a rajzolásnál, festészetnél és sok más kreatív tevékenységnél is szükség van rá. Ezen kívül napi használatban is vannak az otthonunkban és munka közben is sokszor előkerül a grafitceruza.
A grafitceruza feltalálása a XVI. századra tehető, amikor 1560-ban egy olasz házaspár két lapos fa lapka közé grafit csíkot ragasztott. Így egy ovális forma keletkezett, amely sokáig megmaradt – napjainkban ácsceruzaként még találkozhatunk vele.
A grafitceruzákat manapság leggyakrabban kaliforniai cédrus fából készítik, mivel az puha és könnyen formázható. Megfelelő lehet még a hárs, az égerfa, valamint a fenyő.
A grafitbél három összetevőből áll: grafit, agyag és korom. A massza összetételét és égését szabályozva akár 20 keménységi fokot is elő tudnak állítani. A három anyag arányától függ, hogy a ceruza H, B, vagy F jelölést kap. Ezt a módszert a cseh KOH-I-NOOR gyár vezetője Joseph Hardtmuth szabadalmaztatta 1802-ben. A jelölést 1888.-ban vezette be a fia.
- B: Black (fekete) – sötétebb árnyalatú, puhább ceruzák: A puhasága miatt a hegye gyorsabban kopik, vagyis jobban használódik. Könnyebben maszatolódik radírozáskor, ezért leginkább rajzoláshoz, árnyékoláshoz használják ezt a fajta ceruzát.
- F: Fine (finom) – nagyjából ugyanaz a keménység, mint a HB-s ceruza: Ez a fajta ceruza nagyjából középen helyezkedik el. Nem túl kemény, de nem is túl puha.
- H: Hard (kemény) – keményebb (világosabb) ceruzák: Jól kihegyezve nagyon vékony, erős, karcos vonalat lehet vele húzni. Emiatt kiradírozni nagyon nehéz, mert benne marad a papírban a karcolata. Viszont ritkán kell hegyezni, elmaszatolódni pedig egyáltalán nem maszatolódik el. Főleg műszaki rajzok elkészítéséhez használják.
- HB: Hard/Black (félkemény) – nagyjából ugyanaz a keménység, mint az F-es ceruza: A papíron halványan fog, nem húz mély karcot és nem maszatolódik el. Az írás, rajz nyoma viszonylag könnyen radírozható. A legtöbbet használt ceruzafajta. Szinte minden iskolában ezt kérik a gyerekektől, mert könnyű írni vele, nem kell rányomni és könnyű kiradírozni.
A ceruzán szereplő számok tónusértéket jelölnek, hogy a ceruza nyoma a papíron mennyire lesz világos vagy sötét. Minél nagyobb a szám, annál világosabb (pl. 10H) illetve sötétebb, puhább a ceruza (pl. 10B).
Az első karcolási keménységi skálát KOH-I-NOOR skálának hívták. Viszont többféle márka szerinti besorolásba tehetjük őket. Például a Derwent-féle skála 9H-tól 9B-ig tart, a KOH-I-NOOR féle márka 10H-tól 8B-ig, a Staedtler pedig 9H-tól 8B-ig van osztályozva.
Így már láthatjuk, hogy a megfelelő keménységű grafitceruza kiválasztása megkönnyítheti a használatot. Ezért érdemes rá odafigyelni, hogy amire vásároljuk, arra ideális legyen.
